Hagyjatok bízni!:

Jönnek és mennek hatalmak
De legalább mindig jó nagyot buknak
Ölelnek és dobnak az ajkak
De néha a kulcsom jó a kapuknak
De, ha nem találom meg még a helyem
Attól kard alá zeném, fejem
Nem teszem, hogy elmondjad újra:
"Mi a f*sznak élni, ő is megunta?"

"Ember küzdj, és bízva bízzál!"
De, ha nem megy legalább engem hagyjál!

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik

Vannak és lesznek is gondok
A hét főbűn mindig tombol
Annak a fejnek is mondok
Pár szót, akit az élet rombol:
A világ és a lét itt kegyetlen
Közhely, mégis így van temetlen
Minden szemét marad a régi
De pár szép percért érdemes élni

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik

Gyilkos hajsza a percekért
Megszakadni a semmiért
Sok-sok ember túl sok bajával
Az egész bolygó, levert fajával
Én nem tudom, hogy hogy lesz vége
De MA nem érdekel, csak legyen béke
Meg szerelem, bál, gitár na meg a haverok
Így lesz, ha itt még bízok

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik


Lásd(Amit neked szántak)!:

Nehéz ismét belátnom
Hanyatlik szép világom
Divattá vált a vakság
Újra, pedig ész kell manapság
Hazugsággal irányít
Hatalmat így szilárdít
Magának most a rendszer
Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer

Mert egymagadban kevés vagy
Összefogni nem hagy
A félelem, kényelem vágy
De mégsem változol tehát...

Lásd azt, amit neked szántak
(És) tedd azt, amit tőled várnak!
De én nem leszek szabad szolga
A testem megtöröd, a lelkemet Soha

Nem az vagy, amit vettél
Csak egy rabszolga lettél
Akit börtönbe zárnak
És cserébe hasznukra várnak
Nem is számít a részvét
Csak az, hogy győzz; A részét
Mutattam csak a vésznek
Oly kevés szerep jut az észnek

Annyi minden veszett el
(Mert) sötét még az ember
Ha rájön, újabb hatalmak
Sakítják szerteszét. De csak...

Lásd azt, amit neked szántak
(És) tedd azt, amit tőled várnak!
De én nem leszek szabad szolga
A testem megtöröd, a lelkemet Soha


Utazó:

Gyűlölet, vagy imádat
Valaki hallja az imádat
Elveszett egy beteg korban
Szerethetsz-e lenn a porban?
Vagy úgy kell működj, mint a gépek
Érzéstelen mintaképek
Ha szivet használsz azon nyomban
Talán szállhat, ahol dobban

Szerezd meg, ami neked kell
És temesd el, ami beléd ver
A tested meghal napról-napra
De a lelked megvan, harcolj azzal!

Utazó világból jöttél
Reméled, jól döntöttél
Elhagyod a tested ma éjjel
Egy vagyon a lelked a fénnyel

Nem lehet már megmaradni
Nyugodtnak, ahol kezd aratni
A káosz, a terror, a hazug szenny
Nem a bejáratnál olcsó a Menny
Hogy túléld, erősnek kell lenned
De kell, hogy legyen lélek benned
Mert, ha egyszer bent feladtad
Már meghaltál, csak te nem tudtad

Utazó világból jöttél
Reméled, jól döntöttél
Elhagyod a tested ma éjjel
Egy vagyon a lelked a fénnyel

Miért nem érzel? Miért?


Ha mennem kell:

Ez a boldogságom, ez az óvó kar
Hogy van még, aki engem így akar
És a lelkem tükre
Ez a hangos zaj
A szavaim, a szép, a jó, a baj

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

Tudom azt, mi a dolgom
És lesz is még
Míg örömöt szerez mi bennem ég
Ami jót még adhat
Ez az élet. Én
Kikaparom a Föld e féltekén

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fennmarad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

A boldogság, aszerelem, a szex és a zene, a
család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő,
ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital,
lázadás és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap, a bolygó, az ég és
minden, amiért még érdemes élni...

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fennmarad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat


Adj még(édes álmokat)!:

Gyerünk, adj még többet!
Szerintem még bírom
Tovább tart ez majd az égben, síron túl
Nehéz most itt hagynom
Akit nem hagynék el
De, hogy BÍRD, egy másik énem léte kell

Ha túl sok a szemét ebben
A sorsban, szegényebben
Állok, de mégis talpon
Mert szívem ébren tartod

Adj még édes álmokat
És így már nem folytogat
- Gondom - csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom. Már várom, mit szíved tartogat

Bizalmat csak egyszer
Adok és csak egyszer
Kapok, mégsem kell félnünk érzem, mert
A közöttünk gyúlt szikra
Hatalmas tűz mára
Gyönyörben és mélyben hűség védett vára

Láss úgy, ahogy lettem!
Értsd meg, amit tettem!
Adj meg minden jót nekem!
És én érted ezt mindig megteszem

Adj még édes álmokat
És így már nem folytogat
- Gondom - csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom. Már várom, mit szíved tartogat


Amíg tart...:

Megteszed, elveszed
Azt, amit az élet ad neked
De céltalan, hasztalan
Ha úgy éled, hogy vágytalan
Míg tart

Arcodon fájdalom
Mert boldogságod gát a célodon
Vesztenél, vagy küzdenél
Nem tudod még, hogy élnél

Neked is tudnod kell, mit ér
Amit eddig megtettél
Neked is tudnod kell, mi az
Amit élhetnél, míg...
Tart

Tart míg tart,
De neked is tudnod kell, miért élsz
Majd

Neked is tudnod kell, mit ér
Amit eddig megtettél
Neked is tudnod kell, mi az
Amit élhetnél, míg...
Tart

Tart míg tart,
De neked is tudnod kell, miért élsz
Majd


Itt az én időm:

Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva
Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya
Ahol már csak is azért kell harcolnom,
Amiben hiszek. Hidd el
Az összes többi élve hat láb mélyre földel

Láttam már annyi tervet,
De nem tudom mi az ábra
Mert bukás túl sok lett
Ezért nem vehetem lazábbra

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam, a jelet hordom
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
És el kell bele ma buknom

Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem
Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul

És ha már szívni kell
Én döntsek, merre fújom
Jöttem, majd elmegyek
De ez csendben el ne múljon

Megkapom-e azt ami jár?
Megkapom-e azt aki jár?

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam, a jelet hordom
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
És el kell bele ma buknom


Nincs vége:

Véget ért már ezerszer
Szavukban ott volt a fegyver
Nem hittem volna, hogy én is
Egyszer így érzek, de mégis...
Elhagyott minket a mámor
Átvágta torkát ma Ámor
Az emlékek szépek, de mára
Kiégtél. Mond mi is vár ha...

Nincs szerelem, de nincs vége
Nem tudok, de dönteni kéne

Új tavasz nem jön a télre
Hullámunk partját elérte
Néha még jó, ahogy nézel
A megszokás tart erős kézzel
Tévedés volt itt keresnem
Társat, de új útra leltem
Az emlékek szépek, de mára
Kiégtél. Mond mi is vár ha...

Nincs szerelem, de nincs vége
Nem tudok, de dönteni kéne

Eljött a szép idő végre
Végső ítélet a jégre
Azt adja meg, amit más nem
Én övé, s ő már szerelmem
Hinnék az ő hitében
Választ az ő szemében
Látok, ha eltakar a sötét
És engem így akar
Nem baj, ha...

Nincs vége


Harcot vívnék?:

Néha még
Kell a mély
De nem lehet
Szenvedély
Mindened a szenvedés
Élvezed a megvetést

Nincs már benned
Nincs már jó
Nincs már vágy, se szó

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ha végtelen benn a tél
A fontosabb elvetél
Ha élvezet a szenvedés
A gyűlölet a véged és...

Ez nem az amiért
Ö nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Ez nem az amiért
Harcolnék
Ő nem az akiért
Szenvednék


Mindig, Mindent:

Eljön a tavasz újra
Minden zöldell, a dalát fújja
Innen kezdődik el az este
És, ha van még valami, vesd be!
Pörget a zene még adj rá hangot!
Gyenge a pia, de hat rá. Tartsd ott
Bent nehogy elkerüljön
Akibe kéne, hogy elmerüljön

És hogyha úgyis megtör
Ez a malomgép, majd egyszer
Hagyd ott a gályát és merd
Mondani azt: "Ma nem kell"!

Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél
Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél!
mindig, mindent újra el!

Tombol a nemek harca
Édes illata, gyönyörű arca
Kéjes hangja és teste csábít
Tűzben szempárja elkábít
Itt van a szerelem, érzem
Néha fájhat, de én kérem
Még, ha fárad is, támad újra
Illik rám, mint gyűrű az újra

Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél
Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél!
mindig, mindent újra el!


Örökké*:

Én nem kértem, csak úgy kaptam
Amit az ösztön rámhozott
Láttam, megkívántam
És rögtön feldobott
A csaj még rakott hozzá
És ez nem volt túl kevés
Nála talán jobb vár
És nincs több szenvedés

Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem ez kísért

Én nem értem a dolgot
Szemedben nincsen megvetés
Hozzám hozott sorsod
Kezedben döntés mégse' mész
Egy rohadt verem alján fekszem
És jobban elterít
Ha veled leszek
Aztán, közbe' mégis felrepít

Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem ez kísért


Nem vagyok egyedül*:

Mond, hogy érted, amit tettem!
Jó, vagy éppen szemét lettem?
A bent a fontos, mer' az titkos!
A szánalom most nagyon gyilkos
Úgy vagyok most, mint a képen:
Csendbe', rendbe', mosoly szépen
De bent a hangom, üvölt hallom
Oldanom kell, hiszem, vallom

Még

A gyűlölet még, néha rám száll
Nem jön el most akit vártál
A jó a fontos, tudom jobban
De néha minden ideg robban

Mondd, HOGY értesz
És mondd, HOGY féltesz
Kell, HOGY lássam
HOGY van még társam

Hogy nem vagyok egyedül...

Ember alkot, tehát érzek
Ha sértesz, akkor pedig vérzek
Nincs tökély még, hibát vétek
Azt, amim van, felezzétek
De bent az állat nem hagy engem
Kér a testem, kér a lelkem
Új gyönyör jön, fáj a kontroll
Mind a kettő hív e pontról

A gyűlölet még, néha rám száll
Nem jön el most akit vártál
A jó a fontos, tudom jobban
De néha minden ideg robban

Mondd, HOGY értesz
És mondd, HOGY féltesz
Kell, HOGY lássam
HOGY van még társam

Hogy nem vagyok egyedül

EGY ÉLETEN ÁT ALBUM

Itt benn:

Új az erőm végre már
A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon
A hosszú tél a porba hulljon...

A tűztől, amit adhat
Ha a tényt már elfogadtad
Hogy nincs még hibátlan lét
Mert ember vagy és nem gép
És felülemelkedhetsz
Ha az elmédbe szült ketrec
Nem zár be mint régen
A legtöbb nehézségen

Néha mát úgy érzem, hogy rámszakadt ez a világ
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány

Itt benn tombol az életkedv érzem
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv érzem
Ha elhiszem

Néha fenn és néha lenn
A túlélési ösztönöm mégsem
Gyengül, amíg át nem éltem
Mindent mit nagyon reméltem

És jut még nekem a jóból,
Egy boldog, igaz korból
Küzdök, amíg bírom
A sorsom én is írom
És van még merre mennem
Van még remény bennem
Van még kit szeretnem
És van, ki szeret engem

Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig nem adnám itt benn fel
Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig hadd kapjam meg ami kell

Én azt üvöltöm:

Ránk szakad megin' a sok mocsok dolog
Rengeteg szív a rossz ügyért dobog
Látni sem bírom néha azt, hogy
Mennyi szar van, de most kapaszkodj!

Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán
Addig amíg nem jut át a világ saját falán
Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény
Van még saját világomban fény

Mert a jót keresem, néha megkapom
Boldogít az is, ha jónak adhatom
Hallgatom, amit a szívem és eszem
Súg nekem, nyitva néz körül szemem

Minden ami vagyok az nem gép
S ez ne is legyen másképp
Mert ha műanyag lennék
Elvesznék...

Tudd meg, itt érző szív ver, a fontos a jó, a szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás

Rengeteg a bóvli, műanyag szemét
Átverik a trendi ostobák fejét
Zsarnokok nyernek egyre több teret,
Népbutítóké túl sok főszerep

B*ssza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet
Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet
Megteszem, míg tehetem, míg nem túl nagy a kár
Ésszel élnem nekem is muszáj

Itt vagyok és remélem érted, amit neked
Mondok ezzel, amit én is élvezek
Többet ennél csak annak adhatok
önmagamból, akihez közel vagyok

Tudd meg hogy én
Azt üvöltöm neked, amit szívem akar


Egy életen át:

Ha nem bírod már
A gondod bezár
Vagy eltévedtél
Gyerünk ébredjél!
Nem a kudarcért születtél
Nehéz terhet cipeltél
Mégis úgy hozta sorsod
Hogy a jó csak úgy jön, ha hordod
És el nem lép az ős ellentét
Talán vár még szép

Minden nap újabb állomás
Dönthetsz, kiszállsz, vagy folytatod
Szerintem vívd még a harcod
Amíg itt vagy

El kell hogy bírjuk terheink
Vagy elvesznek szép perceink
És mindig mennünk kell tovább
Egy életen és sorson át

Áldott és vert
És többet nyert
A ráeszmélt lény
Hol jár a fény
Valami múlik magától
Valami kínozva gátol
Érzed, át kéne törni
Vagy csak át kéne lépni

Mert nem bújhatsz el
Nem futhatsz el
A belsőd meglel

Harc nélkül nincsen győzelem
De ne keresd ha békéd átölel
Szerintem nézz mindig oda fel

Amíg itt vagy
El kell hogy bírjuk terhünk
Ha van még tervünk
Akkor így kell tennünk

El kell hogy
El kell hogy
El kell hogy bírjuk még
És így mindig
És így mindig
És így mindig bennünk ég
Ami jó
Ami jó


Rajtad áll:

Megszülettél, nevelkedtél
Itt hagyod majd, ha elmentél
De az kérdés, hogyan éled
Helyesnek melyik utat véled

A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, ami elvakíthat
Figyeld, hogy mit súg a szíved
Ha helyén van, majd megsegíthet

(ha) rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz
benned és tetteidben a válasz
hogy a helyes úton érj célba
mondd mennyi harcot vállalsz?

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher
De ajándék is, hogyha jót teszel
A boldog életért tedd, amit tudsz
Vigyáznod kell, merre indulsz
Ahogy az életed végigéled
Olyan lesz majd a végítélet
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz
De csak magad felett uralkodhatsz

Mondd, mennyit?
Mondd mennyit?
Mennyit?

Az utadért!


Nem akarok elszakadni:

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt
De ha megkapod már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd

Hogyha börtön ez a lét, az elítélt
A szabad akaratnak rabja, de mégis
Kell, hogy nyugalomra leljen a szív
Keresi, mindig akarja

Attól aki fontos, attól ami jó
Nem akarok elszakadni
Teszem, amit tudok, kérem, aki dönt
Ha nem akarok elszakadni.. elszakadni..

Mint a hű öleb suttogom neked
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át
Szereted az ilyet, az én szívem a tied
De indulok, ha érzem a vér szagát

De a póráz hosszú és a nyakörvön
A tüskék kifele állnak
A viadal után én visszatérek,
Hogy megpihenjek nálad


Legyen a Föld!:

Mivé lettél ember?
Neved gyilkos fegyver
Merre tartunk innen:
Arra válasz nincsen

De eljöhet a változás,
Egy jó ügyért az áldozás
De az ébredés messze még
Amíg elhiszed, ez épp elég

Legyen a Föld jobb hely, mint volt
Hagyjuk el már ezt a kort
Ahol a béke túl kevés
Jöjjön el az ébredés

Épp elég bajt hordoz a sors
De gátat foltoz
A nagy folyón, aki képes
De minden erőnk véges

De kényszerít a helyzetünk
Ha majd végül elérezünk
A pontra hol felébredünk
Vagy ostobán elveszünk

Legyen a Föld
Legyen a Föld
Legyen egy jobb hely!


Múlnia muszáj:

Nézd meg, hogy rohannak el
A röpke földi évek
És ha nem figyelsz,
A nagy lehetőségek
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz

Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz

Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni

A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet nagy kudarcot tápláló
Élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni.

Minden ami fáj
Múlnia muszáj


Két kezünkben:

Érzem, hogy
Látom, hogy
Újabb áldozatra les
A vég szörnye
Már kitörve
Talán majd minket is keres

Ott lohol a kezdet nyomában
Nagy trófeák otthonában
Üt, vág a lét ostorával
De elkerül még ostromával
A döntés itt a két kezünkben
Együtt vagy a szürkületben
A döntés itt a két kezünkben
Nem a végzetünkben

Ha elfáraszt
Elválaszt
Ez a világ, akkor is él
A kötelékünk
A múltunk miattunk beszél...

Az eltűnés kampánya ellen
Ne járjon át az a szellem
Amiben a vég fogant máshol
És így ott leszek veled bárhol

Ha a hited az én hitem
Majd veled építem
Az utat, amíg lehet
Vagy amíg engeded


Lázadj fel!:

Mihez is kezdhetnél?
Minek is engednél?
A hatalomnak, ami sorba állít
Hogy így pitizzél a szolgasorsért
Az ostobáknak, a megvetésnek
A gondolkodásunkért

Lázadj fel sárba tiprott népem!
Egy dallal láncaid széjjel tépem

Igazi békét várunk
De tönkrezúzzák álmunk
A rosszindulat tengerével
Az igazságtalanság hadával
A szívünk és az ész a fegyver
Indulj hát szavával!


Mindkét énem:

Átok, vagy égi jel? Néha nem is tudom
Egyszer az égbe visz, máskor kib*szottul unom
Hogy mindig megtalál mind a két énem
De mégis így vagyok teljes, úgy érzem.

Még él, mindig itt van mindkét énem
Széttép, de egyben is tart , amíg érzem

Adni is tud, ha kell ez a kettős állapot
Zenémben hallhatod és rajtam láthatod
Talán majd jobb leszek, de addig ilyen vagyok
Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok

Ha kérdeznéd miért él (széttárnám karom)
A rosszabbik énem, de mégis a jót
AKAROM
AKAROM


Éjszaka, egyedül:

Egy újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már,
Hol van a határ?

Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy, indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd, hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz


Tűzön és vízen át:

Minden újabb percben
Amiben magány vár engem
Erős vágy él bennem
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát
A gyönyör édes mámorát
Amit lényed adni tud
És ami a szívemhez jut

Minden álmod érdekes
Érted, érzem érdemes
Magam jobbá tenni
És ha kell, megküzdeni
A nagyvilág szemetével
Amitől te rejtettél el
Amikor elfáradtam
De tőled erőt kaptam

Te vagy a vágy és érzelem
Te vagy a szívnek értelem
Amikor eggyé válunk
És egy álmot látunk

Add, amit csak te tudsz, mert kell aki vagy
És ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely
A "szeretlek", de én erős hittel.

Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát