Tudtaaad???

-A Nevermind és az In Utero albumokra felkerült 1-1 "eldugott" szám is. A Nevermindon az extra szám címe Endless, Nameless, míg az In Uteron ez a Gallons Of Alcohol Flowing Through The Strip. Az előbbi csak a Nevermind albumok második kiadásain van rajta, míg az utóbbi csak az európai lemezeken található meg.

-Az In Utero borítóján a csaj tulképp egy pasi aki Kurt kislányára bébiszittelt néha...

- A Smells Like Teen Spirit szám címének eredete: Kurt és 1ik bnője piálgatás után a fiatalok lázadásairól beszéltek. A csaj felírta a szoba falára, h:"Kurt smells like teen spirit". Cobain azt hitte, a csaj arra utalt ezzel, h Kurt lehetne a következő lázadás vezetője és ennek örömére írt 1 dalt. mint utóbb kiderült, a csaj csak a "Teen spirit" nevű parfüm illatához hasonló szagot érzett Kurtön, amit Cobain nem is ismert...

Kurt búcsúlevele...

To Boddah pronounced

Speaking from the tongue of an experienced simpleton who obviously would rather be an emasculated, infantile camplainee. This note should be pretty easy to understand. All the warnings from the punk rock 101 courses over the years. Since my first introduction to the, shall we say, ethics involved with independence and the embracement of your community has proven to be very true. I haven't felt the exitement of listening to as well as creating music along with reading and writing for too many years now. I feel guilty beyond words about these things. For example when we're backstage and the lights go out and the manic roar of the crowd begins it doesn't affect the way in which it did for Freddy Mercury who seemed to love and relish in the love and adoration from the crowd. Which is something I totally admire and envy. The fact is I can't fool you. Any one of you. It simply isn't fair to you or me. The worst crime I can think of would be to put people off by faking it and pretending as if I'm having 100 % fun. Sometimes I feel as if I should have a punch in time clock before I walk out on stage. I've tried everything within my power to appreciate it, and I do. God, believe me I do but it's not enough.

I appreciate the fact that I and we have affected and entertained a lot of people. I must be one of one of those narcissists who only appreciate things when they're gone. I'm too sensitive. I need to be slightly numb in order to regain the enthusiasm I once had as a child. On our last three tours I've had a much better appreciation for all the people I've known personally and as fans of our music, but I still can't get over the frustration, the guilt and empathy I have for everyone. There's good in all of us and I think I simply love people too much. So much that it makes me feel too fucking sad. The sad little, sensitive, unappreciative, pisces Jesus man! Why don't you just enjoy it? I don't know. I have a goddess of a wife who sweats ambition and empathy and a daughter who reminds me too much of what I used to be.

Full of love and joy kissing every person she meets because everyone is good and will do her no harm. And that terrifies me to the point to where I can barely function. I can't stand the thought of Frances becoming the miserable self-destructive, death rocker that I've become. I have it good, very good, and I'm grateful, but since the age of seven I've become hateful towards all humans in general. Only because it seems so easy for people to get along, and have empathy. Empathy! Only because I love and feel for people too much I guess. Thank you all from the pit of my burning nauseous stomach for your letters and concern during the past years. I'm too much of an erratic, moody baby! I don't have the passion anymore and so remember, its better to burn out than to fade away. Peace, love, empathy. Kurt Cobain

Frances and Courtney, I'll be at your alter.

Please keep going Courtney

For Frances

For her life which will be so much happier without me. I Love you. I love you!

A levél magyarul:

Boddah-nak címezve (Boddah Kurt gyerekkori, elképzelt barátja volt)

Egy gyakorlott idióta nyelvével szólva, aki nyilvánvalóan inkább lenne 1 elpuhult, infantilis panaszkodó. Ezt a levelet egyszerű megérteni. Mint a punkrock százegy irányának összes figyelmeztetését az évek folyamán. Amióta először megismertem a, mondjuk így, függetlenség etikáját, és a ti közösségetek felkarolása óta minden nagyon is igaznak bizonyult. Már túlságosan sok év telt el azóta, hogy akár a zene hallgatása, akár megkomponálása, akár az olvasás vagy írás lelkesedést váltson ki belőlem. Emiatt oly mértékben bűnösnek érzem magam, hogy azt a szavak képtelenek kifejezni. Amikor például lejövünk a színpadról és kialszanak a fények, és a tömeg mániákusan üvölteni kezd, nincs már hatással rám, legalábbis nem úgy, ahogy Freddie Mercuryra hatott, aki úgy tűnt, imádja, örömét leli a tömeg szeretetében és csodálatában. Amit én teljes szívemből csodálok és irigylek. A helyzet az, hogy nem bolondíthatlak benneteket. Egyikőtöket sem. Egyszerűen nem lenne fair, sem veletek, sem önmagammal szemben. A legrosszab, amit el tudok képzelni, az lenne, ha átvágnám az embereket azzal, hogy azt hazudom, mintha száz százalékig élvezném azt, amit csinálok. Néha úgy érzem, mintha belépőkártyát kéne blokkolnom, mikor a színpadra lépek. Mindent megpróbáltam, ami az erőmből tellett, hogy értékeljem, és így is van, Isten a tanúm, értékelem, de ze nem elég. Értékelem azt a tényt, hogy én és mi rengetek emberre voltunk hatással és szórakoztattuk őket. Talán én is egy olyan nárcista vagyok, aki csak akkor képes értékelni a dolgokat, ha már véget értek. Túlságosan érzékeny vagyok. Kicsit érzéketlenebbnek kellene lennem ahhoz, hogy visszanyerjem azt a lelkesedést, amit gyerekkoromban éreztem. Az utolsó három turnénkon már sokkal jobban képes voltam becsülni minden embert, akit személyesen ismertem, ahogy azokat is, akik a zenénk rajongói, de így is képtelen vagyok túllépni a frusztráción, a bűntudaton és az eggyüttérzésen, amit mindenkivel szemben érzek. Mindannyiunkban ott a jó, és azt hiszem, egyszerűen túlságosan szeretem az embereket. Annyira, hogy ez kibaszott szomorúvá tesz. A kis szomorú, érzékeny, méltánytalan, Halak (Kurt csillagjegye Halak volt), Jézus-ember! Miért nem élvezem, csak úgy? Nem tudom. A feleségem (Courtney Love) egy istennő, ai megszenved az ambícióért és az empátiáért, a lányom pedig túlságosan is emlékeztet arra, ami egykor voltam. Telve szeretettel és örömmel, mindenkit megcsókol, akivel csak találkozik, mert mindenki jó, és senki sem fogja őt bántani. És ez annyira megrémít engem, hogy szinte lebénulok. Nem bírom elviselni azt a gondolatot, hogy Frances (Kurt lánya) olyan nyomorult, önpusztító, halott rockerré válik, mint ami belőlem lett. Sikeres lettem, megcsináltam, és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölöm az embereket úgy általában. Csak azért, mert úgy tűnik, olyan könnyen boldogulnak, és azért, mert van bennem empátia. Empátia! Csak azért, mert van bennem szeretet, és túl sokat érzek az emberek iránt, azt hiszem. Égő, émelygő gyomrom legmélyéről mondok köszönetet minden leveletekért és aggódásotokért, amelyeket az elmúlt évek alatt kaptam. Túlságosan szeszélyes, kiszámíthatatlan kisbaba vagyok. Nincs már bennem szenvedély, és emlékezzetek rá:jobb kiégni, mint megfakulni. Béke, szeretet, empátia. (az empátia szót 2szer is aláhúzta és összesen 5ször használta a levélben) Kurt Cobain(igazi aláírás helyett nagy nyomtatott betűkkel írta le nevét)

Frances és Courtney, ott leszek az oltárotokon.

Kérlek ne add fel Courtney.

Francesnek

Akinek az élete sokkal boldogabb lesz nélkülem. Szeretlek. Szeretlek!

A levél írása közben Kurt állítólag R.E.M.-et hallgatott. Továbbá írt még 1 hosszú, személyes levelet is feleségéhez és lányához, amelyben ez is állt:

"Tudod, hogy szeretlek. Szeretem Francest. Nagyon sajnálom. Kérlek, ne kövess. Sajnálom, sajnálom, sajnálom... Itt keszek, megvédelek Benneteket. Nem tudom, hová megyek. De itt képtelen vagyok maradni."